Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

' I. SZAKASZ. VII. RÉSZ. igen tartana a' Scithiai nyelvektől. Kolkisban egy valami barlangba zárakozna. Ott végezné, mint isméretlen, rövid életét. Eledelére a' föld' gyökerei, a' fak' bimbói, a' Som-fák' gyümölcsei lennének. Látd, Partenofilusom ! Mino fzánakodásra nem vihetett vólna azon nyomorúltt ! Meg-fzáutam bizonnyára, és nem véllhettem olly hofzfzas út-at, mellyet vele menttemben unalmasnak lenni gondolhattam vólna. Ótet tehát ide késértem Fázisba. És iine Hekaténak ezen templomába jöttünk. Hogy bennünket Királyi nemből eredtteknek meg-ne-ismérjenek, én ugyan nevemet, Idéa ruhaját meg-változtatta. Magamra Brómius nevet adtam. Protogenest láttuk, és Étát Kalcziopével imádkozni. Jelen vala Czircze-is, Étáuak Testvér-húga. Ez engem' és Ideát meg-látott. Efzembe jut az akkori jövendelés, hogy az arany gyapjú el-jövendene ; de ei-nem-maradna Eolusnak nemzetsége-is, ki azt el-ragadná, és Kolkist fzerencsétlenné tenné, De én azon arany gyapjúról semmit se fogok mostanában lzóllaui. Idéa történeteinek el-befzélléséhez fogok, melly az enyimmel Öfzve-vagyon-kapcsolva. Hallyad tehát, édes Partenofilusom. c 2 NYOL-