Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

Ï. SZAKASZ. VIL RÉSZ. 29 HETEDIK RÉSZ. Brómius' eredete. Jázonnak előbbeni kérdéseire így /eiele Brómius : Oh, kedves Partenofilusom ! Nem hazám e' nékem, hol illy gonoízságok történnek. Én Bebricziában fzülettem. Ott Atyámat Amikusnak hitták, kit, a'-mint hallottam, a' tengeri tolvajok nem régiben ineg-öltek. Öcsém-is vagyon, kit Mopsusnak neveznek. De midőn Bebricziában édes atyámnál voltam, nem vólt más fia nálamnál, kire a Birodalmat hagyhassa. De én, meg-vetvén a' világi fzem-fény-vefztéseket, inkább fzerettem a' Papságot ; kértem-is Atyámat : hogy fzámomra templomot rendellyen. Olly könnyen reá-állott atyám, hogy azt csudállani nem győztem. A' Bika-járat mellett Proczerafzte' várossát válafztotta, mellyen kivid Neptúnnak tifzteletére templomot epíttetett, engem' Papjává tétetett. Mindenek kedvem fzerént estek. Nagy hajlandóságom lévén az Isteni ízolgálatra megházasodni ?éppen nem kévántam. Abban helyheztettem bóldogságomat: hogy nagyobbra nem vágytam. Midőn Templomomban mind-azokra igen figyelmezek, a'-mellyeket fel-tettem vala magamban, midőn sokaknak, kik Neptúnnak segedelmével élni kévánának, minden tehetségem íze-