Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2

5ó A' GYAPJAS VITÉZEK. álmélkodás meg-fzűnt ; így felele az előbbeniekre : Legyen efzed , kedves Partenofilusom. Szedd-rendbe erkölcseidet, és rántsd-vifzfza ineg-iudúltt vakmerőségednek zabláját. Ne légy olly kegyetlen, olly vad ember önnön-magad. ellen: hogy ezen gyenge efztendeiddel bizonyos vefzedelemre, sott nyilvános halálra-is ve* temedgy. Még te, fiiam, a'-mint látom, nem tudod , minő mesterséggel, minő Őrizetek alatt tartatik azon arany gyapjú. Mert, ha. tudnád , annak el-ny&résére nem iparkodnál. Az Istenek másollyák-meg gondolatidat. Azon magos högyön, melly Fázis' vizét úgy fzakafztya ketté, hogy ezen városunkat, mellyben mostanában lakunk , fzigetnek-is tefzi ; nagy fzorgalommal Őriztetik az Istenek' ajátidékja. Temérdekek ottan a' kő-fziklák, ezen fölül csuízamlók-is, meredekqk-is. Ha beléjek kapdosol, veled egygyiitt le-hengeregnek. Mind-eddig senki se férhetett oda. Alig fzállhatnak reá a' madarak. Próbálták ugyan a' fzerencsés fel-menetelt mind Álmos , mind annak kémje Akarnán; de minden hafzon nélkül iparkodtak. Mert. ha bár rajta nem kaptuk vólna-is, gondolod-é: hogy fel-mehettek, és fzerencséssen le-jöhettek vólna"? Ha te különös mesterséggel fclmehettfz, ne véld, hogy már a' Várba-is érkéz-