Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VI. SZAKASZ. VI. RÉSZ. 261 • « keztél, Három rendbéli Falakat kelletik meghágnod : hol vefzed a' hágcsót ? Két bika, ugyan annyi orofzlány, végtére egy sárkány ellenzi bé-meneteledet, ki fog ezeknek tíizjeiktol, és feneségjektől meg-fzabadítani ? Fiam, ne légy tékozlója rövid életednek. Az arany gyapjúnak, mind Órrjei, mind védelmezői a' hatalmas Istenek. Tengelyt ne akafzfzál velek. Valamint igazán fzerettetel Medeátói, úgy vesd-el ezen gondolatokat. Bizonnyára azon Fölségeket, kik mind néked, mind Medeának jó akarói, arra fogom kérni: hogy ezen vefzedelmes igyekezeteid ellen hatalmas gátokat vessenek. Ha el-találnál vefzni, el-vefztenél engem', el-vefztenéd Medeádat-is. Erre Jázon : Semmit se mondottál , úgymoud, mellyekre ennek-előtte el-nem-kéfzultem vólna. Sokkal velzedelmessebbeket jövendöltek az Istenek, mint te tolled hallottam; de bátontást-is adtak. Hogy most Finéusról femmit se ízóllyak, ki azon Isteni rendeléseknek egy igazi Tolmácscsa; Déliai Apolló, és Maliandinai Diána meg-jôvendolçék bizonyos ízerencsémet, ha Medeát , a' te munkálkodásod -által, kezemre keríthetem. Midőn Eritréa a' Mariandinai Diánának emlékezetét hallotta, fzegessebben meg-nézte Partenoíilust. úgy állott ofztáu , mint valami Kőbálvány. Ollyas vala el-ijedtének fzokatiauságaR 4 is,