Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII. SZAKASZ. VI. RÉSZ. 259 annak fejét Medeának lába eleibe le-vethettem vólna. Oh melly dicsőségessen viselném testemen a' sebeket! ruhámon az ellenség vérét! hüvelyemben a' védelmező kardot! Már moft pediglen, ha ama' ravafz Szolgatanácsom okozza a' győzedelmet; nem fog vitézségemnek semmi nyoma láttfzatni ; nemes eredetemet se fogják cselekedetim, hanem pufzta fzavaim Medea előtt ki-jelenteni. Pedig amazokat Szokták meg-jutalmazni, ezeket csak tifztelni a' Kis-afzSzonyok. Most tehát, ha Medeát a' Vitézség' bérének akarjátok ki-tenni, annak elnyerése végett , Álmosnak meg-fogása után, kétségbe eshetek. De reméllem még-is azon kegyességét Étánalc hogy Szerencséssen el-sültt tanácsomat azon arany gyapjúval fogja meg-jutalmazni, melly ide Gijrög-orfzágunkból azért hozattatott, hogy a' Kül-földiektől inkább meg-öriztessen. HATODIK RÉSZ. Erit réa\ eredete. Az arany gyapjúnak emlékezetét, és el-nyerésének reménségét hallván Eritréa, minden legkissebb tagjaiban refzketett. Nem vólt arczúlatjában elóbbeni Színe. A' fzavak-is darabolva ejtettek. Az okoskodás erőtlennek, az éQs meg-bomlottnak iáttfzatott. Hogy ofztán az R-3 ál-