Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2

5ó A' GYAPJAS VITÉZEK. fzóllottam dicséreteiről. Sott a' sokból igei! keveset adtam elődbe. Hallyad a* dolognak velejét : Azon éles efzével, mellyel őtet meg-áldották az Istenek, valamit lát benned, mellyet fzolga-ruháddal el-r>em-takarhattál. Beléd fzeretett. Utánnad forog, mint a' tányér virág. — Vannak okaim, hogy ezeket el-higygyem. — Gyakran sohajtozik. Szokása ellen, kedvelli a'magánosságot. Orczájának fzíne hírtelen meg-" változik. Néha édes nedvességben forognak fzemei. Sír néha, és nem tudgya miért. Én ugyan ezeknek más okait gondoltam ezelőtt; de nem kételkedem immár: mert benned ollyanra találhatott, kit mindgyárt méltán megfzerethetett. Ugyan-azért : az Egekre kérlek , Partenofilusom, ne tarts bennünket illy sokáig függőben. Add-ki magadat: hogy én félni megfziinnyek, ő téged' méltóbban fzerethessen. Jázon, a* ki-nyilatkoztatásnak idejét látván, el-tokéllette magában : hogy , Nevén kivíil, mindeneket ki-jelent. Ezt még, nagy okokra nézve , el-titkolván tolle, igy fzollott: Én ugyan, drága-látos Anyók, ineg-engedhetek azon félelmednek, mellyről ez-elő'tt befzéllettél. Bizonyára , ha egy Királyi kis-afzfzony egy fzolgába bele-fzerethetne ; az annak gyalázattyára, Dajkájának vefzedelemjére válhatna. Ha a' terméfzetuek annyi adománnyival meg-