Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII. SZAKASZ. VI

. RÉSZ. 257 meg-gazdagíttatott Szüzet, a' hitvány fzolgákîs vadáfzhatnák, nagyobbra vágyódnának egy fzázadban, mint én ezredekben reméllhettem vólna. Tudom : hogy ezen Kincs egy Fejedelmet illet ; azok kozül-is ollyat, kinek erkölcsei azon magosságra léphettek, mellyen Medea meg-állapodott. Én most, Eritréa-anyó , azt fogom fel-fedezni eredetemről, mellyet még Medeának se kévánnék elejébe adni. Ézon - királynak egygyetlen-egy fia vagyok. Hippotától, Eolusnak attyától fzármazok. Széllessen uralkodnak véreim Görög-orfzágunkban. A'-mi engem' illet : lehetett vólna nékem oda haza maradnom, és , femmi különös erkölcsökkel fel-nem-ékesítve , a' birodalomnak kormánnyához ülnöm ; de, atyámnak koros volttá miátt, inkább Péliásra, annak test vérjére, hagytam mind addig az orfzáglást, még valami fzembetünő dolgot el-nem-végezek, és így , nem annyira nemességemnek, mint önnön cselekedetemnek fényességével fel-ékesítve, a' királyságba lépjek. Fázist vettem tehát jeles cselekedetemnek tárgyjáúl, a' hová kéíz-akarva, és fzátitt-fzándékkal jöttünk. De, hogy az Istenek-is jóvá-hagygyák igyekezeteimet , az annak leg-bizonyosbb jele : hogy, Vitézségem' ki-mutatására, alkalmatosR 2 s á-