Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII. SZAKASZ. VI

. RÉSZ. 255 -afzfzonyt, oda húllani, holott magát fel-ne-találhassa. Ezen kiírta imádsága után Eritréához fordúlVán : mi az, úgy mond, Anyók , a'-mi téged' úgy-annyira gyötörhet? Tehát olly vélekedéssel lehetünk az Istenek felől, hogy azok'Gondviselését meg-tagadgyuk ? Soha nem tehetik azt az Ég-beliek, hogy Medeán diadalmaskodni kévánnyanak. Mi. oka félelmednek? Ha mi erőt, ha mi tehetséget láthattfz fzeméllyemben (látni fogfz pedig, ha tanácsommal élni méltóztatol) akkor Medeádnak meg-tartását az Isteneknek, ki-fzabadíttását nékem köfzönheted. Ne-is gondold: hogy a' legyek, a'-minek láttfzatom. Még másoktól el, de tolled nem titkolom magamat. Van alkalmatos értékem, van fényes eredetem. Jázonnak ezen utólsó fzavaira vifzfza tére Eritréának kedve. Mos reménlette immár: Logy azokat fogná Partenofilustól hallani, mellyek, mind magára, mind Medeára nézve, igen fzükségesek. így fzólla tehát hozzája: Oh édes fiam ! Ez ám az , a'-mi engem'gyötör: hogy nem tudom ki-légy, és mire jöttél Fázisba. Már most semmit el-nem-titkolok előtted : iie-hogy Utóim kárhoztassanak, mint-ha Alakomnak gondját abban hagytam vólna. Fiam ! nem ok nélkül befzélletem ez-előtt Medeának erkölcseiről. Ne-is gondold: hogy méltatlanul Másadik Könyv. R fzól-