Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ a más viiágra. Lásd édes Partenofilusom, mitől félhet Éta, ha magára nem vigyáz, és Eufonusnak hifzen, ÖTÖDIK RÉSZ. Eut élu s Fö-papságct. 1VÎ

eg-értette az előb'beniekből Jázon : hogy nem csak olly ember lenne Brómius, ki, Honnyának. csupa poraiban hevervén, mind-eddig csak hamupipőkézett volna, és orránál tovább nem látna; hanem ollyan-is, kinek féjében mély gondolatok nőnének, mellyek az Orfzág' dolgának megvisgálásában élesek és igen hathatóssak lennének. Hogy többre vigye Brómiust, így fzólla hozzája : Soha nem csudálkozhatom azon eleget, édes Brómiusom, hogy-hogy gyökerezhetet-meg Eufonus a' Királyi Udvarban. Egy Sehonnyából keríüttnek annyit hinni, nemcsak méltatlan, hanem vefzedelmes dolog. Próbálták-meg volna elsőben; azután vitték vólna a' Királyi házba. Már most, minek-utánna ottan meg-állapodott, gyalázatossabb léfzen Eufonus' ki-üzése, mint, ha bé-nem-iktattatott vólna, annak meg-vetése. De előttem Csalárdinak-is tettfzik Eufonus. Hamar bé-csúfzott a' királyi udvarba. Vagy Étát gondatlannak , vagy őtet Angolnának mondbattyuk. Erre