Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
I. SZAKASZ. I I I . RÉSZ. 15 Erre Brómius: jól mondod, édes Jázonom. Történetből-é ? avagy fzántt-fzándékkal jött hozzánk Eufonus? nem tudni. Csak azt mondhatom, hogy városunkba éppen akkor érkezett: midö'n Protogenes (Hekate' templomának Főpapja, és ki-mondhatatlan nagy díízfze) meghalálozott. Szemeibe esett Étának. Meliyén el-terjedett süni fzakállát, lassú és méltóságos befzédgyét meg-kedvellették a' Kolkisiak-is. Két-három nap múlva, a' Királynak udvarába behatott. Itt Eritréát, Medeának dajkáját, magához hódította. Maga öreg lévén, ezen Öreg afzfzonyba helyheztette reménnyét. Vele közlött mindent. Kedvét kereste mindenkor. Egy fzóval : a' vén bofzorkányt kezére tanította. Könnyű vólt Medeát-is meg-venni, minekutánna Eritreától árúba erefztetert. Ezeknek ajánlások által Hekate' templomának Fő-papjává tétetett. Engem' kirfittyentett, noha Protogenesnek Al-papja vóltam, és tifztségének reám-háramlását bizonyosnak lenni gondoltam. De el-nem-vifzi fzárazon. Testestől-lelkestől azon vagyok: hogy vagy a' Királynak, vagy az Orfzágnak ne ártson. Meg-nem-mozdúl, hogy fzemre ne vegyem. Fújja ugyan a' követ, és alattomban dolgozik. De ráuczba ízedem, ha az Iíteneknek 2úgy tettfzik. Tud-
