Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II

I

. RÉSZ. 15 annyira böcsüllik, hogy Éta a' Királynak csak pufzca nevét viseli, de az Orfzág' kormánnyá ennek kezeiben lenne. Gondolod-é, édes Partenofilusom; hogy az, ßrrzäg.' igazgatását nem tanúlta, hírtelen a' kormányhoz Ülvén, aztat igazgatni tudgya? Ha tudgya-is; jobban tudhattyaé annál, kit a'Születés királyságra rendelt, é£ ötet arra a' fzerencse-is meg-tartani kévánta ? Úgy hallgattyák mindnyájan, mint a' jövendőlőt. Szentnek mondgyák, a'-mit tanácslott. Tanácscsai pedig királyi parancsolatok. Szégyen ! Gyalázat ! Egy bujdosó ; két efztendok előtt se híre se nyoma Kolkisban; olly fzegény, mint a' tetű, olly meztelen, mint az ujjam; orfzágunkkal semmi kötelességbeli foglalatossággal le-nem-köttétett, hogy Kolkisnak javára czéllozzon, hogy Étát fzívéből fzeresse ; soha (még a' világ) magammal el-nem-hitetem. - Ha néha Honnyaink hitetlenek, mit gondolhatunk a' Sehonnyaiakról ? Magok bográcscsok alá, Magok fazekok mellé fzítanak. Alattomban pénzt gyűjtenek, nyilván fzegényeknek tartatnak. A' haza' dülledékiben keresik fzerencséjeket, ha annak álló falain meg-nem-lelhetik. Mindenütt ki-csirádzik fzerencséjek füve. Ki-nevétnek bennünket, hogy, le-omolván birodalmunk, fel-forogván városaink, e' világot itt hagytuk lakásjokra , mi fóld-várunkba mentünk B 3 a