Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

tgo A' GYAPJAS VITÉZEK. tenofilust. Mostanában több ékességekre akadott, mint mikor a* templomban távúlag, fzobájába futólag meg-tek intette. Sőt, mindenkor mostanában-is, midőn újra kezdette a' visgálásokat, fel-találhatta benne mind-âzokat, mellyeket, első látásának idején, tele fzemmel nemiévén, elnibázhatott. Oh be óhajtotta* hogy a' réz táblának olvasása sokáig tartana. És valóban úgy tettfzett : mintha a' Szerelem' Istene kedvezni kévánna a' királyi Szűznek. Mert Jázon, a levélnek minden vonáskáiban sokáig tartózkodván, időt engedett Medea' gerjedehninek. Üressége lévén tehát a' Kis-afzfzonynak, fzűntelen Jázonnak ékességéről, ki-tettfző nagy fzívéről, és temérdek nagy igyekezetiről gondolkodott. A' mi másokban el-fzórva vala, azt itten öfzve-hordottnak lenni állította. Sőtt talála benne ollyanokra-is, mellyeket másokban fel-nem-kereshetett. Ennek-elŐtte tudatlan vala Medea a' fzépségnek illyetén éles meg-ítélésében. Most már, ennek tudománnyában, vetélkedni merhetett a' leg-ízemessebbeh Egyedül ez az a' Mesterség, melly mester; ez az a' Tanulmány, melly Tanícó nélkül meg-tanúltatik. Efzre-vette Jázon : hogy, a' táblának olvasásában, Medeának fzemeibe akadott. Semmit el-nem-hagyott tehát, mellyel fzívének közepé-