Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VI. SZAKASZ. I

II. RÉSZ. 225 pébe hathasson. El-mosolyodott néha, mintha Álmosnak ravafzságát által-látta-vólna. Öfzvefzedte ismétt orczáját, és nagy méltósággal olvasott. Meg-hajtotta fejét némelykor: mintha a' leg-alkalmatossabb módot ki-tanúlta vólna, mellyel Álmosnak Ózonét meg-gátolhatná. —• Midőn Jázon nevetett, Medeának fzája-is a" nevetésre állott. Útánna cselekedett mindent, és, nem tudta, mi okból. Hogy ofztán a' levelet el-végezte Jázon, ezt az afztalra nagy méltósággal le-tette. — Egy kevesé gondolkodván, Medea előtt megállott, és néki ezeket mondotta: Hogy az Orfzágok, a' Fejedelemségek az Isteni akarat alá légyenek helyheztetve, bizonyosabbnak lenni állítom, semmint meg-kellene víttatnom. Ők a' jóktól el-vefzik, és jobbaknak adgyák. Néha az ón-kényes Uralkodókat, Birodahnok' el-vefztésével büntetik. Nem tudom, mit véthetett Éta a' Menny-beliek ellen, kik őtet egy nagy csapással fenyegetik. Utóllya felé-is jár már a' dolog. Vigyáz, a'-mint látom, Álmos. Eine' tábla pedig nem utólsó fogása. A' mi a' dolognak velejét illeti, mi nyilvános ereinek könnyebben ellene fzegezhetnénk magunkat, sem mint alattomos ravafzságát ineg-gyozzük. Ha Álmos távúi léfzen, mindenkor gondolhat valamit Éta ellen; nem tudom pedig, kí-mentheti-é magát mindenkoron Éta. P 2 Sok