Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

V. SZAKASZ. V

II

. RÉSZ. 221 Jázonnak ezen fzavait hallván Medea, otet egy váratlan kérdésével nagyon meg-zavarta. Ismérné-é Jázont? avagy felőlle hallott-é valamit? . Meg-döbbene e' kérdésekre Jázon. Hát ha azon fzavai, mellyeket a' kertben mondott, föleibe jutottak ? Avagy talán Társai közül valaki által el-árúltatott? Eutelust vette gyanúba, jól tudván a' Vének' fzokásjokat, kik éppen úgy nem tudnák meg-tartani a' titkot, mint azt a' gyermekek meg-érteni. Immár közel vala maga' ki-adttához. De minek-előtte ezt cselekedné , előbb Medeának ábrázattyáu tévelygett. Ki-akarta-venni vonásaiból, ha felőlle fzóllott-é? De Medea állhatatossan egy fzínben maradott: mert valóban , Jázonnak neve által, Álmost értette, kit hasonló-képpen azon névvel nevezének Fázisban. A' kis-afzfzonynak ezen állhatatosságával néki-bátorodván Jázon , hogy ofztán efzébe jutottak azok-is, mellyeket Jázon felől Brómiustól-is hallott; ha valósággal arról volna-é a' befzéd, azt akarta meg-tudni. Ugyan azért csak azt mondotta : hogy ő ezen tájra úgy jöve, mint ismeretlen, nem-is ismérne, Medeán kivtil, másokat. Ha a' Kis-afzfzony valamit tudna Jázonról, tudósítását nagy hallgatással, és Örömmel venné. Ek-