Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

tgo A' GYAPJAS VITÉZEK. Ekkor Medea, rövideden ugyan , de jgefl rendessen el-befzéllette : mit keresett Jázon eme' Fázisban ; miként fogattatott-el ; a' tömloczből ki-fzabadúlván, mi félelmet okozott Étának, Mind-ezeket noha Jázon ez-előtt-is hallotta Brómiustól, még-is, igen gyönyörködvén a'kisafzízonynak kellemetes befzédgyeiben, fzaVait nagy figyelemmel vette, és, mintha mind-ezekben tudatlan lenne, nagyon csudállotta. De, befzéllése között, olly nagy vala Medeában a' lángaló tüzesség, az-után Íkavaiíiak a történtt dolgokkal olly meg-egygyezése, olly ereje , olly bősége fzóllamánnyának : hogy ezek az Afzfzonyi Nemet felíil-haladnák. Elő-ugrafztotta félelmének jeleit, ha Álmos diadalmaskodna. A' Görögök' el-érkezéséből físármazott örömét elég hangossati mutogatta. Óket Kolkis' védelmezőinek, és Attya' pártfogóinak nevezte. Fel-gyúlladott néha Álmos ellen, nem tudván, hogy Anuya' báttyára fzórja a' lángaló ízavakat. Ezeket befzéllgette Medea, midőn a' FŐleányok, maga-is Eritréa belől az ajtón hallgatództak, meg-akarván hallani, kivel, és miket foefzéllene. A'Dajka, Almosnak nevét hal!; án, el-hitétte magával, hogy Alakja' esti bete igének okát jól el-találta. 0 a' következendő hadnak vifzontagságitól tartana; attyát-is ann k dühösködő meg-támadásától féltené.