Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ NEGYEDIK RÉSZ. $ázon egy Al-pappal. Ezek-után Jázon a' Fő-papnak Háza felé iparkodott. Hogy ezt az Al-pap éfzre-vette, azt-is hogy Eutelusnak kulcsát kezeibe hordozná; őtet nem köz embernek lenni gondolta, noha fzolga ruháját látta. Meg-üdvezlette tehát, és Eutelusnak fzobája felé vezette. Itt, fzegessebben fzemei közé »nézvén, benne nagyobb méltóságot talált, sem-mint el-gondolhatta. És, mivel Őtet kül-orízáginak lenni állította, néki a' Királynak, és Medeának nevét ki-nyilatkoztatta. Ezek között Jázonnak fzíve meg-nem nyughatott. Eutelusnak Kolkisba jöttével nem annyira gondolt, reméllvén, hogy, ha a' Palotából meg-tér, mindeneket maga el-befzéll. De hogy Almos , a' Scitháknak ama' Nevezetes Királlyá, kiről, úgy-mint Féáról, annyit hallott Finéában; moftanábau Kolkis ellen Hadat indított, ez néki elsőben csudáilatos, de, minek-utánna jól köröfzttil nézte, hafznosnak-is lenni láttfzatott. Mert így gondolkozott: Ha ezen hadban Étának fzolgálatot tennének, és Álmost Scithiába vifzfza-kergethetnék, az arany gyapjat csupa ajándékba reménlenék ; avagy nem fogna lenni olly embertelen Étà, ki kosarat adgyon a'fzépeu-kérőknek. Ha e' gondolattyok ellen történne