Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II

I

. RÉSZ. 15 ténue a' dolog, erővel lehetne el-ragadni a'hál'adatlantól. De rainek-előtte Álmos ellen kardot rántsanak, annak igyekezetét fenekéből ki-akarta tanulni. Meg-értvén az Al-papnak néhány feleleteiből : hogy Ő Etának titkait alkalmasint tudná; ezt válafztotta magának a' király' háza' dolgainak meg-tolmácsolására. És bizonnyára nagydolgok lappangottak ezen Al-papban, inellyeket a' következendő idők térítettek uap'-fényre. ílogy egy-más mellé le-űltek, Jázon, mintha nem-is azt akarná, a'-mire czéllozott, illy távúról kezdette fzavait: Kedves Brómiusom (e* vólt akkoriban neve azon Al-papnak) ! ugyan képtelen sokaság vala ma Hekate'templomában ! Azt véllem : hogy, mind buzgóságjokra, mind állhatatosságjokra tekintvén, meg-eugefztelték az egeket. Hogy a' többiekről ne fzóllyak, Eufonusnak áhitátossága különösnek láttfzatott. Oh ! minő elevenség benne! minő buzgósagja az Iftenekhez! Néki a' tifztességes életet igen fzeretnié kelletik, mivel mind a Néptől, mind magától Etától nagyra böcsűltetik. Hogy Éta ízereti, nem csuda : mivel annak javát keresi. De, hogy a'Néptől-is kedveltetik, ennek oka homályossab előttem. Eutelusnak ezen dicséreteit kéfz-akarva fzórogatta Jázon, hogy felőlle Brómiusnak gondo- lataif nyelvére csalhassa. De ő ezekre megB 2 ráu-