Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

Ü^DHBBKBESSSH^HnHH ÏV. SZAKASZ. VIII. RÉSZ. 175 Midőn veszedelmemre így valának el-kéfzűlve mindenek; midőn hátra semmi egyébb nem vólna; hanem: hogy a hajóba fzállyak; àkkor én valami bágygyadságról, fejem* fájásáról, térdem' lankadásáról, és egéfz testemnek refzketésérŐl panafzolkodtam. Ezen vákozásimat hallván a' Százados, mintha meg-bolondúlt vólna, ide-tova fzaladott. Kereste az Orvosságokat. Kért az-után nagyon : hogy a' hajóba fzállyak. A' hajókázásnak kedvességével élvén , hamar vifzfza-téríthetném egéfzségemet. É11 annál inkább tettettem betegségemet, és annak vefzedelmessebb erejéről panafzolkodtam. Intettem Himénének : hogy közelebb jöjjön. Vállaira támafzkodváu, haza felé mentem. Maga Frónius-is segített. Hogy fzolgálattyokkal haza érkeztem, fzemek'-láttára le-vetettein testemet az ágyba, és keservessen nyögtem. Midőn, Szolgállómon kivíil, mind-nyájoktól el-hagyattattam ; ekkor ofztán el-kezdettem a' nevetést, és az emberi gyarlóságról sokat elmélkedtem. Mit gondolhatott ekkor a' Százados? Azt: hogy őtet valaki nálam el-árúlta. Ezt hogy magával annál inkább el-hitethesse ; mitit-ha egéfzségem felől fzorgalmatoskodna, meg-parancsolá a' Király' Orvossának: hogy hozzám jöjjön, és változásom' okát ki-tapogassa. Máuidik Könyv. M El-