Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

*

36 a' gyapjas vitézek. El-érkezvén az Orvos, meg-illette fejemet, meg-tapogatta eremet. Az-után a' Századoshoz vifzfza-ment. Itt néki azt mondotta: hogy a' betegségnek leg-kissebb jelét se találta bennem. Ekkor a' Százados, magán kivűl lévén, mit cselekedgyen, mi tanácshoz kapjon, nem tudta. Magához térvén, el-tökéllette magában, hogy fzínleni fogna mindeneket. Éjjel-nappal azon volt: hogy hállójába kerítsen. De igyekezeteit vagy az Istenek gátolták-meg, nagy fzeleket küldvén a' tenger' fzínére; vagy én vetettem ellenek magamat, az el-menetelre semmi, az itthon maradásra ezernyi okaimat adván. De végtére annyira ment nyughatatlanságival: hogy azon mesterségeim , mellyekkel ellene fzerencséssen éltem, fzinte el-fogytanak. Kevésben-is múlt-el: hogy igazán ki-nem mondottam néki mindeneket. KILENCZEDIK RÉSZ. Frónius nyughatatlansám. JLel-kiáltott ezek-után Jázon : r^rencsés vagy kedves Hipsipilém. Méltó ez'eiï cselekedeted, hogy Történetem' könyvébe fel-jegyeztessék ; hogy a' következendő világtól Csuda-afzfzonynak mondattassál. De semmit se tudok még ama' méregről. Azt mondád pedig befzéded' elején: hogy ennek ki-nyilatkoztatása okáért jőve hozzád Hipsipile, í Fe<