Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'126 a' gyapjas vitézek. sellye fzeméllyét, ne-hogy meg-csalattatását éfzre-vehesse. A' többit a' nagy Istenekre bízza. Ezek-után mind-a'-ketten el-alvánk. Fel-kelénk a' Nappal. Fel-ÖltÖzénk azon ruhába, melly leg-fzebb, leg-drágább-is vala.— Ki-ment Himéne az ajtón, és íme ott lelte Bállióját, ki azokat juttatta efzébe, mellyekről tegnap este fzóllott. Kérte : hogy, ha Afzfzonya nyugodna, egy bugyorba kösse holmiét, és kezébe adgya. Vifzfza-jÖve Himéne, és amannak mind jelen-léttét ^ mind Szavait meg-hozá. Én a' leánynak hivségéről még most bizonyossabb levén, őtet arra intettem : hogy ama' ízolgának kévánságát bé-töltse. Dömöcsköllyon holmi egygyet-másokat a' bugyorba. Ha valamit érnének-is, azokkal ne gondollyon. Kétfzeressen vifzfza-adandom boldogabb ideitikben. Meg-lett a'-mit mondottam. El-ment a' Szolga-is. Jól fel-emelkedecc a'nap, midőn Szobámba bé-jött a' Százados,, és nagy tisztességgel a' tengeri játékokra hívott. Én, örömemet tettetvén, ki-megyek háló Szq^Sltból; és, valamint az áldozatra tökéilett ;áÍMt,.a' part felé indulok. Sok emberek csödultenek-öízfze. Benn a' hajóban a' legények izmosok. Kezeikben tartották immár az evedzot. Alig várták, hogy bele-ültessenek. Mi-