Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. I

I

I

. RÉSZ. 15 ezek igen nagy hafznokra váltak a' Görögöknek. Argus, a' leg-öregebbik , a' Kolkisi dolgokat Jázonnak éles elméjére bízván, magáról és test-vérjeiről azt mondotta : hogy ínég ma Czítába indulni fognak Kalcziopéhez, édes annyokhoz. Ott a' Scithák' igyekezetei ellen önállóvá lennének, és, ha lehetne, Annyokat-is a' Görögök' réfzére húznák. Annyok bizonyos* sau Czitában lenne. Mert Urának Frikfzusnak. holttá után, Fázis-várossát látni se kévánta. Közönséges jóvá-hagyással tüstént el - erefztettek az ifjak. Azoknak fzerencsés el-indúlttok után, arra kérte Görög társait Jázon: hogy mind-addig magokat meg-ne mutassák , még Kolkisnak állapótjáról valami bizonyost nem hallanak. Ó, fzolga ruhájában, jobban el-titkolhatná magát. Ugyan azért el-fogna innett távozni, és ama' templomhoz, mellynek teteje az erdei fákon kitettfzett, közelíteni. Nem mefzfze ment a' gályától, íme a' tengernek partján egy ofzlopot látott fel-emelve, és rajta ezen botlikét vésve : JÁZON A' GYALÁZATOS. El-ifzonyodott, midőn nevének ezen hírét vette. Eleget gondolkodott mind az írás-, nak okáról, mindannak fzerzöjérol. Nemvólt tehetsége , hogy ezeket ki-tanúlhatta vólna. El-kelletett tehát hagynia ezen gyalázatos ofzlo-