Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ lopot, és Fázis felé tovább eredni. Ott-is gyalázatosnak hirdettetni , holott még isméretes sem vala, rettenetes dolognak láttfzattatott. Alig ment-bé az erdőnek fzélén, íme egy izélés útra talált, mellyen a' templomot, az, után a' királyi házat tövéből meg-láthatta. A' íemplom körül temérdek vala a' sokaság. Ennek ruházattyát a' magájával meg-nem egygyezsíi látván, annak b őv allyát Öve alá fzedte, ha. ját pedig, mind-a'-két vállain, el-fzórta. így a' nép közé keveredett, el-is-titkoltatott. Midőn az-után a' templom' ajtajának küfzöfoéhez érkezett (óh Isteni rendeléseknek csudái) azon FŐ-papot, ki azon kecske-gödöllyét meg-ölte, és fel-áldozta; mostanában pedig a' közönséghez ama', befzédjét mondotta; nem jnásnak tapafztalta, hanem Eutelusnak : azon Eutelusnak , kit ennek-elotte Mariandiiiában megismért, és ott ismétt a' FŐ-papságba vifzfza-tett. El-csudálkozott e' véletlen látáson , és, mi fzél-véfztől hozattatott ide, el-se-gondolhatta. Hogy vele kezet foghasson, alig várhatta. De a' befzédnek, és a' többi fzer-tartásoknak végét meg-kelletett várnia. Addig-is a' befzédet hallgatta. Ezeket mondá éppen ekkor Eutelus : Oh Kolkisiak ! talpon álló Nemzet ! és Istenek' párt-fogás jókra méltóztatott Lakosok ! ne gondollyátok : hogy tíkteket a' Scithák , kik mostanában meg-támadtak, sokáig sanyargassanak.