Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. VII. RÉSZ. se kénoztatott, el-tíirhetőbb lehetett azon sanyargatásokhoz képpest, mellyeket Álmos-király' Kémjének fzenvednie kelletett. Ez ama' sok kénzásokkal el-nyomoríttatván, most pedig, következendő halálának irtóztatóságától , el- ' emifztetvén, nem lehetett feloile azt mondani, hogy élt, hanem életét fogyafztotta. Gyakran meg-siratván fzerencsétlenségét, kevésben múlt-el : hogy meg-nsm-tébolyodott. Efzére térvén, és, fiatalságától fogva, életének egéfz rendjét visgálván, azt tapafztalta magában: hogy e' világra igen fzerencsétlen csillagzatban fzületett; nem-is reméllhette más végét, hanem éppen azt, mellyre itt Fázisban jutand. Éízrevette azt-is: hogy az embert addig kerülgeti a' fzerencsétlenség, még egyfzer beié-botlik, és el-temeti. Most bánta-meg leg-elől: hogy, Akarnániából ki-jovén , Féának fzeretetébe keverődzött, és ez Álmossá változván, ennek fzolgálattyába béállott. Hazájában maradván, a' Fejedelemnek meg-ölése után , meg-halt vólna ugyan, de úgy, mint ártatlan. Itt nagy kénok által kellene meghalnia, úgy mint ártalmasnak. Sok illyetén gondolkozásai után meg-állapodott abban: hogy, ha (Etának kegyessége, és az Orvosnak tudománnyá által) elobbeni egéfzségére vifzfza-térhetne, és valakinek fzolgálattyába állhatna ; már akkor Éta-királyhoz fzítaI 3 ni