Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'126 A' GYAPJAS VITÉZEK. pedig, állhatatosság áröl nieg-győzettetvén, őtet meg-nyerettnek lenni állította. Mivel tehát Eutelust ejtfzakára haza nem várhatta, Brómiust se reméllhette; bé-csukváu a' Szobát, társaihoz itidúla. Itt, Medeának írásán kivul, egéSzlen el-olvasta a' levelet. Hogy inind-eddig a' Királyok kegyelmekkel dicsekedhetnének, azon fo-képpen Örvendettek. Étának e'különös kegyességét, következendő boldogulások' Szent jelének lenni gondolták. El-végezvén a' vacsorát, el-befzéllette Jázon mind azokat, mellyeket FrikSzus' írásában olvasott. Mind-nyájan azon örömmel hallották, mellyel Jázpn el-olvasta vala. —• Csudállocták FrikSzus' fiainak Szerencsétlenségeit ; Étának kegyetlenségét. Sajnállották amaunak-is haláíát. Ezeknek vége lévén, nem mentenek addig alunni, még mindeneket, mellyek a' holnapi dicsőséges bé-menetelre Szükségesek voltak, elnem-végeztek. Meg-símították a' lándsákat, kitisztították a' kardokat. Gyönyörűen féinlettek mind a' melly, mind a' Kar-vasak. Si'sakjok' csúcsját zöld ágakkal ékesítették. Mind ezeket noha azért-is cselekedték a° Görögök : mert a' csinosságot igen nagyon Szerették; de fő-képpen azon iparkodtak: hogy Fázisnak csudájára legyenek. Mert felőllök így gondolkodtak: hogy, ha őket a' Görög fzokással