Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I

II

. SZAKASZ. VII. RÉSZ. sal, és viselettel egybe-vetik, hozzájok képpest súltt parafztok lennének. Midőn ofztán a' tifztíttásoknak-is vége Szakadott,' meg-egygyeztek abban: hogy Herkules, úgy mint vezér, előre mennyen. Utánna lenne Jázon, katona-ruhájában fel-öltözve ugyan, de sisak, és fegyver nélkül, hogy fzolga-léttéről ne kételkednének. Hogy ezeket-is el-intézték

s mind-nyájan, mind a' király' házában, mind, a' tengernek partján édesdeden aludtak. HETEDIK RÉSZ. Ä foglyok' sénnyei. De kik a' töinlöczbe voltak (kiknek Szivek a hofzfzas tűrés , és lzenved

es által még megliem-keményedhetet) azoknak bizonnyára nagy nyughatatlanságokkal folyhatott unalmas éjtfzakájok. Szegény Brómius, maga' Szerencsétlenségén azon okból-is konyvezett, hogy tömloczbe-vetésének oka ama' jó cselekedete lenne, mellyel a' királyt fogságából ki-fzabadította. Mert (úgy mond) a királynénak testvérjéc ki-fzabadíttani, nem csak fzép dolog az emberek, hanem nagy-is az Istenek előtt, kik Őket fzinte magokhoz hasonlókká tették. Ezt más-is végbe vitte volna akár-ki, ha az Isteni méltóságcJ I 2 hoz