Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ kisiaknak ravafzságjokról gondolkodott (ezen nemzet igen lníes vala álnoksága miatt) tudta : hogy a' gyilkosság a' fzolgákon kezdődne, az Urakon végezödne. Társainak ízámát, ha a* Fázisiak' sokaságjával egybe-vetette ; el-tapodva látta. A' kakas-js maga' fzemetén leg-hatalinassabb lenne. Ellembeu, ha maga' erkölcséről, társainak vitézségjekről, Herkulesnek, kit az Istenek ismétt vifófza-adtak , ereiről, és jó tanácscsairól gondolkodott ; ha az Ifteneknek kegyességjeket, elő-jelentésjeket hányogattí : mind-azokat lehetségeseknek lenni gondolta, meilyek másként lehetetleneknek láttfzattattak. Következendő boldogulásának nem homályos jeléül vette aztis : hogy, annyi vefzedelmek között, miud-eddig el-nem vefzhetett. Elméjének ezen fáradozásai között el-lankadván , végtére el-fzunnyadott, nem sokára jó méllyen el-aludtt. Csendes volt az egéfz éjtfzaka. Semmi fölhő a' levegőn. Sík . a' vizeknek födele, Semmi lárma a' tengeren. Mindenütt a' kellemetes hallgatás. Medeának se vólt nyugodalmas éjtfzakája. Mivel az el-inúltt napon a' rendelést tette Éta : hogy cselédjével Hekaténak templomába mégyen; ő egéfz éjtfzakán a' templomban lenni láttfzatott, ott valami jövevényeket csudálni , és egy Papnak befzédjére ügyelni, Meg-for-i dúl-