Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II

I

. RÉSZ. 15 dúlván elöbbeni álmai, úgy tettfzett újra, mintha egy Ifjúhoz férjhez menne, de vele ízerentsétleu lenne. Erre meg-fzomorodván, felébredett , és mind-nyájokat fel-verte, A' fel-öltözés között, el-befzéllette álmait édes Dajkájának. Ez nagyon csudálkozott magában , hogy Medeának következendő fzereucséje felől néki-is jelentettek valamit a' jövendölések. Mert, hogy a Kis-afzfzony fel-öltözött, így béfzéllette-el néki maga álmait: Én az éjjel, veled egygy'útt, Görög-orfzágban voltam. Intettelek pedig, hogy mesterségeddel való élést el-ne-múlassad. Tüstént egéfz térdig fel-kötötted fzoknyádat. Kezedbe vettél egy sarlót; és a' mezőre menvén, gyökereket ástál. A' midőn ezeket égy nagy üstben meg-fozted, bele vetettél egy kost, és íme báránnyá változtattad. De még más álinaim-is vóltak (folytatá tovább a' Dajka). Veled egygyütt Sériában Alczínousnál sétáltam egy gyönyörű kertben. Ott egy Ifjúra akadtunk, ki, hogy magát a' síirű fák közül ki-fejtette , hozzánk jött, és magát Jázonnak, és királyi vérből eredettnek lenni mondotta. Ezzel öfzfze-esküdtél. Oh bç nevettem , még álmomban-is, midőn efzembe jutott, hogy azon említett Jázont Éta-Király meg-fogatta ez-előtt, és a' tömlöczbe tétette ; mivel tolvaj vólt , nem királyi vérből eredett. NeA 5 vet-