Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'126 A' GYAPJAS VITÉZEK. esett?) dárdájával köröfztÜl-döfi. Az-után annak Test-vérjét Meliczertát űzőbe vévén, mivel el-nem érhette, meg-átkozta , és, ha fzeme eleibe kerülne, bizonyos halállal fenyegette. Meliczerta hányat - homlok ínóhoz vifzfzafzaladott. El-befzéllette Test-vérjének halálát, és Atamásnak fenyegetéseit. Kérte édes Annyát : fzabadítaná-ki kezeiből mind fiát, mind pediglen magát. Vége se lenne a' dühösségnek, még Ők életben volnának. Tanácsosb vólna elvefzni, mint ennyi félelem között tengődni. Ezeket jól meg - fontolván a' siralmas ínó , meg-is-únván, mindenkor fzerencsétlen léttében, a' sok-féle gyötrelmeket ; el-hagyta Théba-várát. Meliczertátiak társaságában , Megarusok' földje mellett, Geránia-högyére fel-ment, onnétt magát azon kő-fzikláról, mellyet Moluridesnek neveztek ^ fiastól egygyütt a' tengerbe vetette. De Bakkhusnak kegyelméből mind-a'-kettőnek emlékezete fzentut fenn-tartatott. Személlyek az Istenek' fzáma kÖ2é vétetett. ínóra Leukotoe nevet adtak az Ég-beliek. Meliczertát Palémonnak mondották. Ezek-után meg-fzünvén Atamásnak dühossége, lassan-lassan magába fzállott, és cselekedeteinek méltatlanságát bőven meg-siratta. Éfzreis-vévén végtére, hogy házának fzerencsétlenségei azért bokrosodtak-meg CŐ-képpen, mivel azon első feleségét, ki Őtet emberré tette, elhagy-