Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. II. RÉSZ io? maga' ízeméllyével. Úgy tettfzik , mint-ha meghallgatták volna panafzfzait az Istenek, és mintha Júnót (az Istenek' Királynéját) arra rendelték vólna , hogy Nefelét védelmezze. Ezen Isten-Afzfzony már régtől-fogva feni vala fogát Kadmus' házára. Oka haragjának Európa vala, és Szemele, Jupiternek pendelessei. Júnó tehát (ezen illetlenségektől, de fő-képpen Anyámnak könyves fzemeitől reá-birattatván) olly dühösséggel töltötte-meg Atamást: hogy másadik feleségét ínót, fiaival egygyütt, halálba gyűlölné, és meg-is-Ölni akarná. El-se-kerülhették vólna kezeit, ha ínó a' várat ott nem hagyta vólna, és így igen alattomos el-rejtéssel a' bárdat hafzontalanná nem tette vólna. inónak el-illantásával meg-fzünt Atamásnak dühössége-is. Minek-utánna éfzre vette, mit cselekedett; mind ínót, mind kedves gyermekeit sűrűn meg-siratta ; kikről a' vélekedésben vala : hogy Őket dühösködő efztelenségében bizonyossan meg-Ölte. Szívének ezen kénzó keserveit hogy el-fojthassa Atamás,új házasságról gondolkodott. Megintették őtet Anyámnak jó barátcyaihogy Nefelét vifzfza-vegye. De Ő erre azt mondotta mindétig: hogy ezt nem tehetné, mivel az Istenektől félne, kik néki fejére parancsolták : hogy soha többé Nefelének társaságába ne mennyen. Másadik Könyv. H Mit