Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

í 12 A' GYAPJAS VITÉZEK. Mit tehetett tehát a' kár-vallott Atyánk? —Minden baráttyainak ellenére, házunknak bocstelenségére egy Temifztó leányba fzeretett. Ez egy nevetlen Atyának magzattya vala, egytifzcátalan fzemélytől. Ezt feleségül el-vette, kiis néki két gyermekeket fzűlt, Sfincziust, és Orkoménust. Nagyra-vitte méltóságát Temifztó. Testje fzép és velős lévén , efzébe-is mindenkor nagy dolgokat forgatván , úgy tettfzett : mintha az uralkodásra fzülettetett vólna. Magánál nagyobbat senkit se tűrhetett ; vagy csak azért-is bofzfzonkodván , hogy Atamástól függne. Minek-utánna azon fzeretet, mellyel a' házasság, előtt magokhoz viseltettek, el-végre arra változott : hogy azon házasságot közönségessen fzeretet' sírjának lenni mondanák ; elsőben Temifztó meg-vetni kezdette Atamást ; gyűlölni az-után ; végtére, midőn az emberek' fzívét meg-vette , magát a' város' igazgatásába avatta; ofztán pedig maga uralkodni kévánt. Temifztónak ezen maga-viselete nem tettfzett Atamásnak. Lassan-lassan elzébe jutott ínónak kegyessége. Nevét emlegetni kezdette. Megfzánta méltatlan esetét. Gyakran mondotta baráttyai előtt: hogy, ha lehetne; a' más világról-is vifzfza-hozatná, és társaságában örökké lenni kévánna. HAR-