Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. V

I

II

. RÉSZ. 103 termene , mert már ennek-előtte azt mondotta Etalides , hogy akár minő állat alkalmatos léfzen az áldozatra , minden válogatás nélkül. De nem tudom, mi fzerencsétlensége vala Ifiklusnak. Egy állatot se találhatott az egéfz erdőben. E' dolog nagyon meg-rettentette a' többieket-is, kik jól tudták a' jövendöléseket : hogy igen fzerencsétlenek fognának lenni Fázisban, ha csak annak partján fel-nem-áldoznának valamit. Oda hafzon nélkül érnének, minden dicsőség nélkül vifzfza-térnének. Azoinban Ifiklus, fzinte kétségbe esvén, vifzfza felé tért Társaihoz a' partra. Midőn lassú lépésekkelés nagy alattomban ballagna, midőn fzemeit az Egekre vetné : hogy onnát segítséget kérne : meg-látta azon Komornokot a' Cser-fának két vastag ágai között állani, és a* Görögök' cselekedeteit vigyázóra venni. Meg-bofzfzonkodván Ifiklus ennek vakmerőségére; ki-vett idegéből egy nyilat, és azt a' tegezre egyenesítvén, nagy serénységgel felvonta az íjnak húrját, és olly fzerencsésseis erefztette-el vefzfzejét, hogy nyak-fzirton köröfztül fejébe fzalanna, és, homlokának közepén, velőstől ki-suhanná. Ó a' fáról le-esett, és fzörnyüt halt. Sokan oda gyűlvén, csudálkoztak e' történeten. Nem-is tudták hírteleniben , mit tegyenek a' holttal, Etalides gondolatai felől se hallG 5 ' hat-