Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'

104 A' GYAPJAS VITÉZEK. hattak semmit. Végtére el-hitették magokkal, hogy ezen ember azon vigyázók közül vólt légyen, kiket Éta (Frikfzus' fiainak bizonyítása fzerént) mindenüvé ki-rendelni fzokott, hogy a' jövevényekre Ügyelne, és azokat, ha velek bírhatna, meg-Ölné. Ha ez így lenne, már akkor meg-érdemlette légyen a' halált. De bezzeg, midőn ruhájának minden rejtékit ki-fürkéfzték, és ott Parteuofilushoz fzólló kis levélre akadtak, akkor mind nyájan Ifiklus ellen morgolódni kezdettek. Ótet gondatlannak, embertelennek , vad - pogánynak, mind-nyájok' fzerencsétlenségének, és több e' félének mondották. Azon Komornok minden bizonnyal-ártatlan lenne, és azért küldetett légyen vagy Eutelustól, vagy talán éppen a' királyi Kis-afzfzonytól, hogy Étának kegyességét jelentse. Olly vefzedelmesek valának eme' sűrű morgások, hogy, ha Herkules egynehányokat (főképpen Laokoont, és Czefeust) méltóságos tekinteteivel meg-nem-rémítette vólna, Ifiklus rofzfzúl járt vólna. De íme! minő mefzfze terjednek az Isteni rendelések. Nagy dolgok voltak ezen Komornokban el-rejtve, mellyeket a* következendő idők terítettek nap-fényre. Ez, ha ekkor élnem vefzett vólna, nagy változásokat láttak vólna Fázisban, pedig úgy annyira, hogy félhettek vólna a' Görögök, nem csak attól, hogy az