Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

66 » A' GYAPJAS VITÉZEK. keresgetvén , 's-ugyan-azért egy fát a' másik után el-hagyván, bellyebb, meg-meg-bellyebb vette magát az erdőbe , és utóllyára egy mást el-vefztették. A' Gyermeknek sokáig vifzfzanem-érkezése meg-dühösítette Herkulest. Fenfzóval kiáltotta az erdőnek minden réfzein. Meglelte végtére a' fzerencsétlent : de ruhájától megfofztva , 's-meg-sebesítve. Sebeinek okát nem meízfze lévő katonáitokra tudván, kérte Herkulest, hogy bofzfzút állyon érette. Tüstént reájok rohana Herkules, és kettőt közölök megragada. Egynek nyakát tüstént ki-törte ; a' másikat, lábán fogva, úgy a' tengerbe hagyította, .hogy fzemmel követni lehetetlen lenne. Szerencséjeknek tarthattyák a' többiek, hogy kezébe nem akadtak. Én erre azt mondám-, hogy ngyan azon katonák fzaladtak-légyen-bé a'Királyhoz, és a'Bebricziusoknak el-jöttöket meg-jelentették. Csudállanám : hogy a' Király itt nem lenne immár, talán meg-hallotta az útban, hogy tí ellenségek nem vagytok. Azon magam-is Örvendenék, és jó hírrel mennék-vifzfza felséges Királyomhoz. De minek-előtte tőilök el-menék, arra kérének : hogy, ha Jázonnal valami-képpen öfzvejöhetnék, őtet azon fzükségjekről, mellyet a' Gályában fzenvedniek kellene, meg-emlékéztetttéeu Nem leune semmi eledelek. Jffflh