Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. V. RÉSZ. 67 Fróniusnak hívséget, és okosságát meg-dícsérvén a'Király, á'többiek között, fÓ-képpen azon örvendezett : hogy Jázonnak mi-volttát, és Királyi eredetét ki-tanúlhatta. Meg-paranesolta ofztán a' Századosnak: nézetne-ki két ökröt a'gulyából, az-után, húfz bárányokkal egygyütt, a' gályához hajcatná. Ha kedve telne, maga-is le-inenne a' Görögökhöz; leg-alább azon lenne, hogy valami héjján ne legyenek. Mind ezekre reá állott a' Százados. De ő, se a' meg-öltt Bujtárról, se az el-záratott Eutelusról egy fzót se ízóllott Likusnak ; nem azért : mintha oktalan rendelése miátt a' Királytól tartana ( mert valamit cselekedett, mindenkor jóvá-hagyatott), hanem csupán azért: hogy tovább fzorongassa a' toinlöczbe, és talán el-is-olthassa. Ezen katona gyomrából nem fzenvedhette a' Papot. Vólt-is oka reája ; mert gyakran tolle kötelessége iránt meg-intetétt. Ez ízulte azon gyűlölséget : mellyel ötet az élők' ízámából. kiakarta-végezni. Eme gyilkos-fzivi'i Frónius, még más dolgokat-is forgatván elméjében, mellyekkel Eutelusnak ineg-buktatására iparkodott, el-méne a' Király elől, és magát a' parancsolatnak végbe vitelére kéfzítette. Ha tudta vólna, hegy Eut.lusnak rokona lenne, talán se most, se az-után E 7, el-