Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

62 A' GYAPJAS VITÉZEK. Ezekre Pollukfz azt mondotta : hogy a' jó katona'vefzedelmének egy ára lenne, csupán a' dicsőség , akár a' vad-kantól, akár az embertől vegye halálát, csak éppen, hogy alá-való és élhetetlen ne légyen a' reá-fzökő ellenség. A' Szerencse hordozná a' katonákat, de Öfzve-békélve a' vitéz Szívvel. Talán Diána-is jelen fogna lenni segedelmével. Csuda lenne, és igen eltörhetetlen , ha a' Szerencse' üldözésének végenein-Szakad hatna. Éppen ezekről belzélgettek ekkor a' kertben, midőn a' Királynak meg-jelentette magát a' Százados : hogy, dolgainak el-végeztte után, Számot akarna adni mindenekről. Meg-kÖvette Likus a' Jövevényeket, hogy őket kevés időre el-hagynia kelletik. Kérte inindnyájokat, hogy addig-is a' képes kertbe mennének, és vifzfzajötte ideig ott múlatnák magokat. Kik-is tüstént oda igyekeztek. ÖTÖDIK RÉSZ. A' Százados' tettei. í-dkus, ki-jüvén a' kertből : No hát (úgymond) mi hírt hozol, kedves Fróniusom ! ( e' vala vezetéke a'Századosnak) Ellenségek-é? avagy Barátok? Barátok , Barátok ( felele Frónius ) sőttaZoknak-is javai : mert két katonáinknak meg-V'áse-