Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II

I. SZAKASZ. V. RÉSZ. 63 ket se lehet ellenkezésnek mondani. De én a' dolgot, annak rendgye fzerént, a' mellyel történt , fogom el-befzélni : Leg-is-leg-elsőben, minek-utánna Strateus' hágójára érkeztem, és ott egy lélekre setalálhattam , jól tudván azoknak fzokásokat, kik Bebricziából reánk ütöttek, Amikleus hágójára mentem. Ennek öblébe látván a' jövevény gályát, tüstént ékre vettem katonáimat. De ők-is, hogy ellenséget láttak , hamar fel-fegyverkeztek, és rendbe verődtek. Lehetett volna őket el'enségnek tartani, ha kevés fzámmal nem érkeztek vólna. Nem valáuak többen ötvennél ; de mint-ha egygyik a' másikat ki-válogatta vólna , olly rettenetesek. Menuyi katonák, annyi Tábornoki vezérek voltak. FÖ-képpen az, ki előttök álla, es fejeknek lenni láttfzatott, Orofzlánnak sárga bőrébe felöltözve, lándsával , és karddal fel-fegyverezve, maga meg-felelhetett vólna egéfz Századomuak. Közelebb menvén hozzájok , Őket se Bebricziusoknak, 's ellenkezőknek lenni nem tapafztaltam, Görög módra valának fel-öltözve. Zöld ágakat raktak sisakjok melié. Le-ugrottam tehát lovamról, és, meg-állítvánSzázadomat, kettőnek meg-parancsoltam : hogy utánnam jöjjenek. Éppen azt cselekedte ama' Vezér-is. Hatan jöttünk-öfzve az út'közepén. El-