Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I A' GYAPJAS VITÉZEK. A' fzerencse' kerekének ezen le-forgásában abban tapafztalta magát Eutèlus leg-fzerencséssebbnek lenni, hogy senki se találtatna az egéfz fzigetben, ki vérje, Rokonja , vagy barátja lenne. Ezek már akkor vagy meg haltak, vagy el-fzéllyedtek, ugyan azért keserveit nem öregbíthették. Úgy tettfzett tehát, mint-ha ő isméretlen, ismeretlenek között, isméretlen töinolczbe, isméretlen okból vitetne. Ezen siralmas állapotban, melly akár mino fene fzívet meg-fzelídíthetett vólna, az vala a' Sziget' lakosiban leg-dicséretessebb : hogy, Eutelus' meg fogattatásának okát hazugűl-is hallván, egy se vólt olly nemtelen, és gyalázatos Hazá-fi, ki őtet halálra méltónak nem ítélte vólna, mivel a Haza ellen vétett. Tehát, a' Népnek• is jóvá-hagyása, és tapsolása között, bé-vettetett egy büdös tömölczbe. Itt minek-utánna meg-pihent, és magához tért ; ama' kegyetlen erőfzakot-is, mellyet rajta el-követtek nem már katonák, hanem Porofzlók , fzeine eleibe tette ; meg-eredtek fzemének csatornái, vefztegette efzét unalmas gondolatokkal, és alig hogy el-nem-vefztette. Az-után magában így ízóllott : öh állhatatlan Szerencse ! mi fzomorú Játékot jádzottál ! íme engem', ennek-előtte sok habok köztt hányattatott fzemélyt, vegtére meg• öltél. Tehát ugyan Bebricziusok valának amazok ,