Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II

I. SZAKASZ. III. RÉSZ. 59 zok, kiket, midőn, a' barátság' ál-orczája alatt, hozzám jöttek, tifzta fzívvel láttam, meg-isvendéglettem ? és nékiek minden titkaimat felfodöztem. Tehát te Jázon , meg-csalhattál engemet, ifiú léttedre , illy öreget"? Mit vétettem, kérlek ellened? Mért nem hagytad békével őfz hajamat? — Oh Jázon! Jázon! — Más vélekedéssel valék felőlied. Most tapafztalom : hogy hál'-adatlanra vefztegettem a' jót ; nem-is csuda : ha mind azt, mind magamat egyizerre el-vefztettem. Mért árúltáhel, leg-alább Likus ,elott ? Mért facsartál-ki minden efzközt védelmező kezemből ? Hafztalan várok segedelmet az Igazságtól-is , melly ellen olly sokfzor igazságtalan voltam. Most vefztem-el immár valójában , midőn vefzedtt nevem' költötték. Okot halálomra ha nem leltek, íme csináltak az é|i végezések, NEGYEDIK RÉSZ. gfázon a kertben. I~íaza -ért a' Király-is Jázonnal. Leg-is-leg-el* sőben azon Kertjébe vezette a' jövevényeket, melly palotája mellett fzélessen el-terjedett. Ezt azért cselekedte : hogy elsőben maga' fzorgalmatosságát meg-mutathassa az illyetén müvelésekben , az-után a' Görögöknek-is jkedveket tölthes-