Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. III. RÉSZ. El-jöttél, Pokol ábrázat, a' fekete oltárra", és mellyet mind eddig el-kerűlted, az áldozóknak bárdgyokra. Mivel ismétt Amikussal tar-tottál, több "zor érdemelted-meg, de egyfzer elnem-herülheti a' halált. Meg-lakoifz gonofz tetteidért. Ezen átkozódások között fzínte nyargalva vitték a' város felé. Azon kő-fziklák, mellyeken ennek előtte nyugodott, keserveit öregbítették. És bizonnyára, ha jól fel-vefzfzük a' dolgot- ezen látomány irtóztató vala. Fényes tifztségétől meg-fofztatui ; fzámos efztendökkel torkig lenni; az úttfzákon hurczoltatni,• tömlöczbe le-zárattatni, az-után sok kénok, sok keservek között, az élők' fzámából erővel kifizettetni, el-tiirhetetlen vala. El-ment tehát a' nyomorúltt nagy foháfzkodásai, sok könyv-húllatásai között, meg-se kérdeztetve gonofzfzága felől, se a' régi fzokás fzerént meg-győzettetve. Ugyan-azért •. ha bár el-nyomattatott-is, magával vitte még-is ártatlanságának bizonyos jeleit, a'lélek-isméretnek nyugodalmát, a' halál meg-vetését. Ama' község, melly a' városból azon okból csődúlt-ki, hogy a'Bebricziaiaknak vefzedelmekrol valamit hallyon ; minek-utánna Eutelusra vetette fzemeit, őtet vagy ki-kaczagta, vagy pediglen meg fzánta, ki-ki fzíve fzerént, melly vagy lágy, vagy kemény, és kegyetlen vala. A 5 A*