Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. I

V

. RÉSZ. 19 sabbá tenni talán nem illene. Végét várják tehát az ütközetnek? de, hát ha ezen seregek Társai ellen vitetnek ? hát ha addig mind el-húllanak, még ők a' Király' haragjának gátot, magok' ártatlanságoknak tánút rendellyeuek? Amúgyis a' királyt hirtelennek, és hir-kapónak lenni hallották. Jázon, hirtelenkedni nem akarván, ki-méné társaival az útból egy Cser-fa alá, hogy e' helyről láthassa a' meg-indúlttakat. A' Sereg előtt méné egy Lovancz , • a'-mint láttfzatott útvezetőíil, és alkalmasint azért-is : hogy az elŐlálló vefzedelmeket hamar meg-iclentse. Meg-álly, Baj-társ ( monda néki Jázon) ! Hová illv sietve ? mire igyekeztek ? Meg-nem-állott a' Lovancz, hanem; tovább léptetve, ezeket mondá vifzfza-felé : Tí Mariandinában laktok, és Amikusnak el-érkezéséről semmit se tudtok! Ezek után sarkantyúba vette a' lovat, és az erdő felé nyargalt. Jázon, ki Amikusnak , ama'Bebricziai királynak halálán jelen vólt, el-hitette immár magával, hogy azon gályát, mellyen Ők ide érkeztek, emezek Amikusénak lenni gondolnák, ' s-ugvan azért: eme' sereg-is társai ellen vitetne. Hogy ebben inkább meg-bizonyodgyon, meg-fzóllitá ama' Századost, ki nemes vitézeivel a' Labanczok előtt lovaglott, úgymint Előlös. Ez néki egygyet se felelt. De Jázon se gondola véle va-