Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

JO A' GYAPJAS VITÉZEK. valamit. Mert tudta: hogy, ha csatára kelne a' dolog, ezen fzázadot maga' Herkules-is, csupán maga' ki-mutatásával, meg-fzalafztaná. A' Király jötc az-után egéfz seregével. Ekkor Jázon a' Cser-fának zöld ágaiból egygyet jobb kezébe vévén, vígan, és mosolygó ízájjal Likusnak elejébe mène, és ezeket mondá: Üdvez légy Mariandihának Ura ! Nem hadat, lianem békességet hozunk. Távúi vagyon Orfzágunk Mariandinától, de vallással és fzívvel Öízfze-kapcsoltatunk. Meg-állította Likus a' sereget, mivel ezekben semmi közönségest nem látott. Jázon-is Likusnak fzeme közé nézvén, ki-ismérte nemes gondolatait. Egy ideig állott mind-a'-két réfz vifzónti visgálások között bámulva. Azt csudálta egygyik a' másikban, a'-mi magában-is csudálatos vala. Minek-utámia meg eléglette a' fzemviliámokat, így ízólla Likus : Azt izenék reggel Udvaromba, hogy egy Gálya Szigetünkre ki-kötött, és már kettőt katonáim közül fel-konczolt. Az, ha Bebriczia felől jönne , bizonyossan hadat indítana. Jól tudgyuk Amikusnak fzokását. Meg-se-gondolod, már-is itt terem. Erre Jázon : Mi ugyan ( úgy mond ) Bebriczia felől jövünk, de ellenkezők nein vagyunk; hanem olly fzövetségesid, kik téged', ellenséged ellen, védelmeztek. íme ezen vitéznek (és