Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. I

V. RÉSZ. 19 fza-adódott Fő-papságom-is, nem ugyan Diána' templomában ( mert annak feléje se mehettünk; az-után) hanem ahhoz igen hasonlítható a' Városban , és, a'-mi több , a' Királynak házában. Az Istennek ezen rendelését, kegyelemnek tartottam ugyan eleintén. De tapafztaltam azután : hogy büntetésemre arányoztatott. E' vólt bizonnyára, a'-mi engem' porrá tört. Mert:enuek-előtte meg-kóstolván a' vétket, hajlandóbb lettem a' rofzra. Sott : ki ennek-előtte a' bűnnek csak einlegetésére-is el-pirúltam , és megrázódtain, utóllyára egéfzlen ki-vetkeztem minden Szeméremből. A' Király' Palotájába lakván, mennél barátságossabban éltem valakivel, annál meg-vetettebb lettem. Én sokaktól féltem, de tőllem többen rettegtek. Magam ártalmas, és gonofz lévén, mindenre gyanakodtam, és nálam Istentelenebbnek tartottam. Azt véltem leg-nagyobb rágalmazómnak lenni, kit leg-tehetetlenebbnek gondoltam. A' Hímezésnek-hámozásnak mesterségét gyakorta magam' .vefzedelméből, de a' gonofz tetteknek siralmas ki-menetelét mindenkor másoknak le-omlásából tanultam. Még-is e' tanülmányt soha hafznomra nem fordíthattam. Euriczionnak meg-hittei közé bé-irattatván, mivel magosra emeltettem, lassan-lassan a' Királyi névnek méltósagát-is meg-vetettem. De bezzeg meg-is-adtam az árát, kárommal tapafztalC<3 váii,