Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

34 JO A' GYAPJAS VITÉZEK. felém az oltárhoz rohantak. Sokan az Egekre veték fzemeiket; de többen jajgatának. Mintha efzekben meg-tébolyodtak vólna, ide-tova fzaladtak némelyek, és mindent öfzfze zavartak. Én erre nagyon raeg-rettentem, a' mint mondám, elsőben. De, midőn efzembè jutott: hogy hivatalom egéfzlen meg-kévánná efzemnek helyén léttét, semmit se hajtottam ofztán a zenebonára. Tovább folytattam az áldozatot, már-ís az ökör' veséjének pörköléséhez fogtam, midőn Cziron fiam : Atyám, úgy mond , íme minői Vad-kan! Ki-se-mondhatta fzavait, midőn ama' csuda állatnak agyara úgy fel-hasította az ártatlant, hogy irtóztató sebe hasa' allyának tájján kezdődvén; köröfztül menne gyenge mejjén, és torkának elein végezŐdne. Tüstént el-hagyta lelke fel-méfzárlott testjét. Hasra dőlt az oltárnak fzegellete mellett. Szerelmes fiamnak méltatlan el-enyiízttét látván, ki-mondatatlan-képpen el-ifzonyodtam. Az oltárnak fzarvát meg-kapván, hirtelen fel-vetettem magamat annak tetejére. Háromfzör fzö-. kött utánnam az útálatos Vad-kan, de semmire se mehetvén iparkodásával, háromfzor vifzfzahempörgött az oltár' alapjára. Végtére a' Templomból-is ki-fzaladtt. Én a' Félelemtől, a' kétsegben-eséstŐl körftlkaroltatván, setét esttig az oltáron maradtam. Zo-