Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. I

V. RÉSZ. 19 Zokogva sirattam vérbe keveredett fiamat. De Diánát segíttségül hinni nem mertem , ne-hogy ott-léttemet meg-tudgya. Midőn ofztán mindeneket le-csillapodva láttam , az oltárról le-jüttem, és, ott hagyván kedves fiamnak tetem a' templomból lopva-ki-mentem, haza-is érkezten Tele volt a'város jajgatással, és kétségt eséssel. Házamban-is Feleségem Fiát, Eritreaanyám Unokáját siratta. A' Királynál-is fei-ésalá forogtak mindenek. Az egéfz éj nagy k servek, nagy sírások között töltődött. Reggel magához hivatott Eúriczion. Ez-is a' tegnapi esetről nem annyira kérdezősködött, mint vén banya módra jajgatott. Keveset feleltem kérdéseire, a' történetnek-i

s más okát fitogtattam. Haragudnának tudni-illik az Istenek, és rajtunk, mivel a' fzáz ökörből álló áldozatot el-hagytuk, bofzfzút állanának. j El-hivén ezeket Eúriczion, vifzfza parancsolta a' régi áldozatnak módját ; de a' vad-kannak dühösségét ezzel se lehetett meg-enyhíteni. Városunkra ütött gyakorta. El-fzórta a' vadáfzokat, a' kutyákat le-is-öldöste. Ha városunknak öreg kapuja véletlenül nyitva hagyatott, egy fzem-pillantatban ott termett, és sok ártatlan gyermekeket meg-rontott. È' vólt oka, hogy, kegyetlenségének meg-határozása végett, azon falnak fel-építésére kénteleníttettüuk , melly et fcemetekkel láttatok. m s Azon