Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. I

V. RÉSZ. 19 Magamnak e'-féle ki-mentegetése után sok ideig el-jártam hivatalomban; de, ha igazat kell mondani, nem ama' régi buzgósággal. Lassanlassan a' Templomot gyakorló embereknek fzáma-is kissebbedett. Ezt eleinte fzívemre vettem , de nem sokára ezt-is meg-vetettem. Egéfzlen aczél-keménnyéhez hasonló lettem. De Lelkem ; valamint, ha jók vagyunk , Istenek' barativá válunk ; úgy , ha gonofzra vetemedünk, ostorjok alá kerülünk. Rák-járttával jött ugyan reám a' büntetés (ne hogy az Isteneknek hamar büntetéseket ÖrÖmest-veréseknek mondhassuk ) ; de mennél későbbre haiafztódott, annál nekezebbre súllyosodott. Hallyátok , lelkeim, hogy kezdették a' fzaloimát megfzegni. Egyfzer a' Templom' fel-fzentelésének emlékeztető napja el-jövén, kietlen sok emberek gyűltek ezen tágas erdőbe, és körűl-belől temérdek sok tüzeket raktak. Refzkedtem eleinte, az-után magammal el-is-hitethettem : hogy büntetésemnek Taim-bizotiságiúl hivattattak Öfzve magától Diánától. De én e' gondolatot-is hamar ki-vetettem , és, minden félelem nélkül, a' hires áldozathoz fogtam. A' le-öltt, és béle-ki-vett Ökörnek egyréfzét az oltáron sütöm vala, midőn egyfzeriben a' sok kutyák" fzavai füleimbe hattak, és nagyon ineg-rémítettek. Bé-fzaladtak az emberek, és Első Könyv. C fe-