Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

L SZAKASZ. Ví. RÉSZ. kat fzerte-fzéjjel el-fussa. — Athainás, mintha cz isten-ostorának okáról semmit se tudna, ezen katonája által kérdezteti Diánát. Ne adgy néki más feleletet, hanem, a'-init Bakkhus rendele, Frikfzusnak fel-áldozását egy ideig tartó oltáron. Nem-is vélhetem, hogy Diána Bakkhusnak ellenére járjon.. így lehetne Learkus Théba várossának Ura, ki néked nagy javadra válhatna. Bizorn igazságomban, és Fö-papságodnak kegyességében. El-olvasván ezen levelet, oh édes Jázonom, tüzet vizet láttam elÖl-utól. Csudallottam In ót, hogy Délust, és Delfist Isteneivel abban-hagyván, Istennéhez küldött Mariandinába. Hát ha még ravafzság-is lappangana ezen követségben ? Fel-tévém tehát magamban : hogy Diánának tanácsosával élek. A' le-oltt állatoknak bőrét le-teritettem a' Templom' padlattyára. Az Est-hajnali csillagnak Iti-derúlttével Diánának oltárja elótt meg-állék. Kérdeztem az Éhségnek okát, és ime magától Diánától hallottam : hogy abban Inó hazudna •! inert a' meg-pörköltetett Buza-fzemek lennének okai a' terméketlenségnek. Ravafzkodna Inó , ne-hogy Frikfzusí Learkus-fiának eleibe tegye Athamás, ugyan a2ért: annak fel áldozását sürgeti. Végtere e' fzavaival fejezte-bé befzedgyét. . Azt tedd Eufonus, amit leg-jobbnak ítélfz. Mától fogva Eutelusnak nevezlek, azt akarván érté-