Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. I

V. RÉSZ. 19 úttyát. Az-iitan : el pirulván, és sokat sóhajtozván, elég-képpen ki-adta, hogy valamit ízégyenlene. Nem csak hogy többet befzélleni nem akart; hanem lélekzetet-is alig vehetett. E' fzomorú tekintet úgy-annyira meg-illette a' fzomorodott fzíveket, hogy, noha sírásoknak okát nem tudnák , még is vele egygyütt potyogtatnák a' könyveket. Gyanakodtak a' Szerencsének forgó kerekei, és a' világnak változási felől. Meg-fzíinvén a' fzív-fzorongatások, így ízóllítá-meg Jázon ama' fzomorút : Édes Eutelusom ! ama' dicsőséges hivataltól mi ördögi mesterség fofzthatta-meg érdemesdzeméllyedet ? Illy keserves , és hozzád nem illő állapotba kelletett-é jutnod Isten' embere? Mondki igazán : ki fzerzette mind ezeket ? Én azt bé- ' kével élni nem hagyom. Lakollyon-meg a' gyilkos gonofzságáért, és a' mi dühösségünkbőí értse-meg, mi nagyot vétett ellened. Istentelen emberek lakhattyák e' Szigetet. Vefzfzenek-el, kik illyeiiekre vetemedtenek. HATODIK RÉSZ. E ute lu s nak vétke. H"ogy osztán Eutelus magához térhetett, azon irtóztató vifzontagságinak okát így befzéllette-el a' jövevények előtt. Ne