Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

28 JO A' GYAPJAS VITÉZEK. Ne tudd az Istenekre, amit én vétettem. Ok ugyan azok , kik a' feerençsétleuséget reám küldöttek; de ne gondold, hogy meg-nem-érdemlettem. El-mondom az egéfz történetet, nem ugyan azon okból, hogy engem' annak tartsatok , a'-mi most nem vagyok ; hanem magammal el-hitethessem , hogy most az nem vagyok, a'mi ennek-előtte yóltanu Fo-papi hivatalt viseltem tehát azon Templomban Pandór atyám után, ki leg-első vólt a' Mariandinai érdemesek közül. Eme' roppantt templomnak hamar el-terjedett híre fzéles e' világon; és a' benne történtt csudák annak három réfzein olly hamar ki-hirçsedtek, hogy minden nap elegen csődülnének, kik azokat látni akarnák , 's-egy se térne honnyába, ki a' kegyelemnek meg-nyerésére hafzontalan fáradozott vólna. Boldogságomnak nagy réfzét abban helyheztettem: hogy Diánának hírével én-is ki-híresedtem. A' méltóságnak-is olly póczczára véltem magamat helyheztetve lenni, hogy annak magossabbra való vitelét az emberi tehetségen kiviül, a' meg-jutalmazáxt pedig csupán az Istenekre hagyatottnak lenni álmodoztam. De végső fzempillantása előtt áenkit se mondhatimk boldognak. Mert íme midőn egy ejtfzaka az égo mécs előtt a' templomban imádkozom, hajnalhasadttának tájján egy -katona Tifztet látok az oltárhoz jönni. Magát Marsot képzelhetted vólna ele-