Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II

. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 ttbban: hogy életében ineg-maradtt. Mert: a'mint Kwmontól - is hallhattad; néki ennek -elŐtte - is jó barátja vala Tiamis. KARIKLÉA: Oh! a jó barátság-is meddig szokott tartani. A' tavaszi hónál engedőbb. KALAZIRIS : Ne késedelmesködgyiink tehát); hanem, mennél-előbb , Bessa felé indúllyunk. Ezen egy útunk szerencséssé tészen mind - a kettőnket. Téged'ugyan: mert Teágtnes'cdetmeg* olelhetöd. Engem' pedig : mert fiaimat megláthatom. Mert: hallottad talán; hogy Tiamis édes fiain légyen. VII. Kari h léd félelme. KARIKLÉA : Ha Tiamis a' te Valóságos fiad; se ez alatta' név alatt más valaki nem lappang: akkor én, Tecigenesommel egygyütt, nagy veszedelömben csavargok. KALAZIRIS : Miről álmodozol Leán ? Szólly: hadd hallyam veszedelmedet. KARIKLÉA: A' bizonos szerencsétlenségről beszéllök. Nem álmodozom pedig; hanem valójában röszketök. KALAZIRIS: Mitől föttögsz Nyúl-zúz? KARIKLÉA: Minek-utámia a' Betyároknak horgaikra akadtunk ; és a' Kerekdékbe vitettünk : azon Tiamis ( eme' szerencsétlen orcámnak pirosságát látván , meg - is csudálván ) megszerette csekéj szeméjemet; és (hogyigazáb. D a bait