Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

is A> SZERECSENEK. ban ki - mondgyam) úgy - annyira belém -bolon* dúlt: hogy magamat tólle el - nem - vonhattam. Meg-kollött tehát ígérnom : hogy, ha Mcmfisbe, avvagy más valahová érközünk , a'-hol Apollónak , vagy Diánának templomára akadnánk ; vele való házasságra reá- adnám magamat. KALAZIRIS : Ezt pedig igazán meg - ígérted-é? vagy a kételenség hajtott reája? KARIKLÉA: Nemvalék ugyan azzal a' gondolattal: hogy valaha édes Teágenesomet el-hagygyam. Hanem : úgy hozván magával az el-kerulhetetlen szükség , ravaszka gondolatokat csupán csak azon okra nézve forgattam : hogy az üdót mind - addiglan halaszszain : még az Isten meg - könyörül rajtunk ; és annak körmei közül ki - szakaszt. * KALAZIRIS: Ezt én ugyan csndálatos.dolognak lönni gondolom. Hát most: mi véleködéssel löhecc felolle ? KARIKLÉA : Ha ( még haramja- léttére ) meg-tudgya : hogy én Bessa falu mellett kódorgok ; avvagy a' hejségbe bé-is-léptettem; vájjon mit gondolsz Te-is kedves édes atyám : ha ezeken kivul szernéjemet - is szemeire voheti: mi bajom lőhet esk'úvésöm miátt? Reá-nem-emléköztet - é arra : hogy tulajdona vagyok ? KALAZIRIS : Te pedig, kedves - édes leánom! iáméit attól röttügsz, a'-mitől tartanod se köllene. Azt gondolod talán; hogy Tuimis kéváll-